A rugalmas és a kötetlen munkaidő nem ugyanaz. Az előbbi bármilyen beosztású emberre vonatkozhat, az utóbbi munkaforma azonban szinte kizárólag a vezetőkre, a projektalapú munkákat végzőkre jellemző. Ám az álláshirdetésekben látható kötetlen munkaidő nem mindig fedi a valóságot: az ügynöki munkánál sokszor a napi 10-12 órás munka kell ahhoz, hogy valahogy megéljünk belőle. Ezzel szemben például egy szoftverfejlesztőnek akár több teljes napjába, de jó esetben csak egy órájába telik, hogy “megvilágosodván” rájöjjön egy probléma helyes megoldásra.

Ha a munkaidő beosztása rugalmas, akkor a dolgozónak bizonyos időt (törzsidő) kötelezően a munkahelyen kell töltenie, a munkaidő fennmaradó részét (peremidő) viszont magának oszthatja be. Ha például heti munkaidőkeret szerepel a szerződésében, akkor öt nappal gazdálkodhat.

A kötetlen viszont azt jelenti, hogy a munkaadónak nincs beleszólása abba, mennyi időt dolgozik valaki - ha a bevállalt feladatokat elvégzi, akkor minden rendben, senki nem kéri számon, ha például csak két napot töltött az irodában. Ez a munkaforma általában a vezetőkre jellemző, akik önálló munkavégzésre jogosultak.

Az atipikus munkaidő-beosztásra általában akkor van szükség, ha a cég működése vagy a munka jellege megkívánja. A munka törvénykönyve (mt.) nem határozza meg konkrétan, hogy valójában mi is a rugalmas vagy a kötetlen munkavégzés, ennek a megfogalmazására a munkaszerződésben kell kitérni.

Bővült a munkaidőkeret

A rugalmas munkaidő-beosztásnál meg kell határozni egy ledolgozandó óraszámot. Az ilyen munkarend tehát nem azt jelenti, hogy a munkaidő felső mértékétől korlátlanul el lehet térni. Az mt. nemrég (2009. júliusában) változott: most már négy hónapra, illetve 18 hétre oszthatja be előre a munkaidőt. (A napi munkaidőtartam alapulvételével eddig legfeljebb három hónapos vagy 12 hetes keretben határozhatta meg szabadon a munkáltató, hogy mennyit kell dolgoznia az alkalmazottaknak.)

A rugalmas munkavégzés szabályait a kollektív szerződésben rögzítik a felek, ha azonban ilyen nincs a vállalatnál, akkor munkáltatói utasításban kell megfogalmazni. Ebben annak is szerepelnie kell, hogy mikortól minősül túlmunkának a peremidő. A kötetlennél viszont a munkaszerződésben írják le a szabályokat.

Nem mindig lehetséges

Ám fontos, hogy abban az esetben atipikus formában - rugalmas vagy kötetlen munkaidőben – nem dolgozhatnak az emberek, amikor az elvégzendő munka jellege ezt nem indokolja. A törvény szerint ez már a “jóhiszemű, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértése”. Ám ennek ellenére néha igen cifra munkaszerződések születhetnek: előfordul, hogy a kötetlen munkaidőben dolgozó vezetőknek járt a túlóradíj. De nem kaphat semmilyen díjazást a hétvégi vagy ünnepnapi munkáért, és plusz szabadság sem járhat ezért neki.

Egy vidéki cégnél a munkaszerződésben a heti munkaidőt tüntették fel, ám nem készítettek munkaidő-nyilvántartást az egyes napokon. Amikor a dolgozók a túlórájukért járó összeget szerették volna megkapni, a főnök széttárta a karját, és arra hivatkozott, hogy nincs nyoma annak, mennyi időt töltöttek munkával az adott hónapban, és inkább örüljenek, hogy elhiszi, valóban ledolgozták a heti negyven órát.

- Profession.hu